Pár szót a technikáról:

Szeretném, ha mindenki tudná, hogy nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a technikának. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy 2000-es évek elejéről hozott kamerás telefonnal is lehet csodás fotókat készíteni, csupán azt, hogy attól még, hogy méregdrága felszerelése van valakinek, nem lesznek ötletei, ízlése, meglátásai. Nem a technika határozza meg a fotóst, hanem a fotós a technikáját. Természetesen minden magára adó fényképész igyekszik a lehető legjobb felszereléssel dolgozni, azonban nem érdemes túlságosan nagy feneket keríteni neki.

A fényképezőgép fő egysége a váz és az objektív. Az objektív által rajzolt képet a vázban levő fényérzékeny szenzor fogja fel. Rengeteg féle szenzor létezik, gyártónként eltérő méretekkel, tulajdonságokkal, ebbe nem is szeretnék belemenni.

Saját felszerelés:

Canon EOS 6D váz

EOS-6D_frontlens_800d

A full frame érzékelő nagy előnye a portréfényképezésnél, hogy kisebb mélységélességi tartományt biztosít, ezáltal nagyon szépen mossa a tárgy előterét és hátterét, így kiemelve a környezetből a portréalanyt, illetve tájfotózás esetén nagyobb látószöget biztosít, több teret engedve be a képbe.

Canon EF 24-105 f4 IS L objektív, Canon EF-S 50 mm f1.8 objektív

canon24-105 50mm

Minél fényérzékenyebb egy objektív, annál jobb eséllyel használható sötét helyeken, például templomban, vacsorán, zenés-táncos mulatságokban. Persze ez korrigálható vakus derítéssel és a szenzor fényérzékenységének növelésével is, figyelembe véve a velük járó esetlegesen zavaró körülményeket rossz vakuhasználat, a kép zajosodása. A mai modern vázakban már beépített zajszűrés működik, amit tovább lehet finomítani a képfeldolgozó programok segítségével.

Minél kisebb gyújtótávolsága van objektívünknek, annál nagyobb teret tud megjeleníteni a képen. 20 mm alatt egészen nagy tereket is be lehet fotózni, például egy egész esküvői sátrat. 25 mm körül már remekül befotózható egy körtánc. Nagyobb gyújtótávolság esetén a csökkenő látómező miatt távolról is el lehet csípni kisebb mozzanatokat.

A zoomobjektív használata kényelmes és biztonságos, több esetre felhasználható. Én szeretem kihasználni ezt a biztonságot, ennek ellenére van egy fix objektívem is. Ezért:

Sokan a fix objektívek használatára esküsznek, és nekik is megvan az igazságuk. Egy adott feladatra tervezett objektív az adott feladatot mindig megbízhatóan és pontosan ugyanúgy végzi el, bármilyen körülmények között. Általában sokkal fényérzékenyebbek zoomos társaiknál. Egy éjszakai szertartás alkalmával igen nagy szükségem volt a fényérzékenységre, mivel nem akartam vakuval zavarni a szertartást. Nem bántam meg a döntésemet : )

Canon Speedlite 580 EX II rendszervaku

canon_speedlite_600ex_ii

Pár szó a mesterséges fényekről: nem kifejezetten szeretem őket. Néha azonban muszáj használni.
Hatótávolságuk mindössze pár méter, erősségük függvényében. Ha a tárgyunk derítésére szeretnénk használni, elővigyázatosnak kell lennünk, nehogy a túl éles fény kiégesse a képet, vagy csúnya árnyékokat adjon. Természetesen a túl gyenge fény nem deríti megfelelőképpen a tárgyat. Így a fotósoknak különféle fényformáló eszközökre van szükségük ahhoz, hogy megzabolázzák a vakuk éles fényét. Ezt a fényt formálhatjuk, színezhetjük, lágyíthatjuk és irányíthatjuk. Használhatjuk a rendszervakut a vázon is, de akár derítővakuként, akár ellenfényként is, a fényképezőgéptől távolabb. Ilyenkor zsinóros vagy rádiós távvezérlésre van lehetőség, nyilván az utóbbi kényelmesebb.

Összegezve tehát, a fotós kreativitását és tehetségét szolgálják az eszközei, de az eszközeink önmagukban nem határozzák meg azt, hogy milyen fotósok vagyunk.

A technika természetesen a megvalósítás szintjén korlátokat szab, de stílust és jó ízlést nem ad, ezek összessége szükséges ahhoz, hogy igazán szépen kivitelezett munkával örvendeztethessük meg a megrendelőinket.